Várj!

5. rész

...  
- Végre, elkezdtél engem is észrevenni!

A nő sokáig csak mosolyogva nézte a férfit, aztán beletette kalitkájába a papagájt.

   - Készen is lennék! Már csak azt kell eldönteni, hogy mit kezdjünk vele! – tanakodott Kate.

   - Talán valamelyik hozzátartozónak odaadhatnánk. – gondolkozott hangosan Castle.

   - Vagy bevihetnénk az őrsre. – szólalt meg mögöttük Javi.

   - Ne! Nem bírnám elviselni minden nap! – tiltakozott Rick.

   - Ezt majd később eldöntjük. Mondjátok, mit tudtatok meg! – szakította félbe Beckett.

   - Nem láttak mostanában idegent errefelé. – kezdett bele Ryan. – Egy idős néni azt mondta, hogy az anyjuk 7 éve meghalt, az apjuk pedig rá 1 évre. Justin és Suzie pincérként dolgoztak egy közeli étteremben. Van egy 19 éves unokatestvérük, Cody. Háromhetente szokta meglátogatni őket, de az utóbbi két hónapba nem jött. – fejezte be a nyomozó.

   - Rendben. Akkor most visszamegyünk a kapitányságra és tájékoztatjuk Gates-t.

   - Peterrel mi legyen? – kérdezte Castle.

   - Hozd őt is! – fordult az író felé Kate.

   - Majd akkor, ha piros hó esik! – tiltakozott az író.

   - Jaj! Javi, akkor hozd te! – adta az utasítást a nő.

A panelház kijáratánál tartottak, mikor Castle hirtelen hasra vágódott a jeges küszöbön. Mindenki ijedten fordult felé.

   - Miért történik ez velem? Először a papagáj, most meg ez! Biztos Morganék szelleme haragszik rám, amiért lehülyéztem a madarukat. – tanakodott a földön fekve.

   - Vagy csak te vagy ilyen szerencsétlen. – nyújtott segítő kezet Kate.

Castle belekapaszkodott és föltápászkodott a hideg földről.

   - Köszi! – hálálkodott a férfi.

Mikor visszatértek a kapitányságra, bent már jó meleg fogadta őket. Gates az irodája előtt várta, ahogy a nyomozók és Castle beljebb jönnek.

   - Megjavították a fűtést? – kérdezte Javi kezében a madaras kalitkával.

   - Igen. Ez az állat meg mit keres itt? – érdeklődött a kapitány.

   - Az áldozatoké volt, Justin Morgané és a testvéréé, Suzieé. Nem tudtunk vele mit csinálni, ezért idehoztuk. – válaszolta Kate.

   - Nem nagyon szimpatizál velem. Háromszor is megcsípett. – újságolta Castle.

   - Én sem szimpatizálok magával. – adta a gyors választ gúnyos vigyorral Gates.

   - Mit tudtak még meg az áldozatokról? – fordult a nyomozók felé.

   - A szüleik már meghaltak. Justin és Suzie pincérként dolgoztak. Van egy unokatestvérük Cody, aki az utóbbi két hónapban feléjük sem nézett. – tudatta Kevin.

   - Rendben, akkor holnap folytassák a nyomozást! Most hazamehetnek.

   - Holnap? De most még lenne egy csomó időnk! – értetlenkedett Beckett.

   - Nem baj. A papagájnak pedig kerítsenek egy helyet! – válaszolta a kapitány.

   - Meg lesz, asszonyom!

Gates bevonult a helyére. Javi és Kevin a lift felé mentek, Kate pedig az asztalához, sarkában Castle-vel. Mikor a nő helyéhez értek, Beckett kíváncsian kérdezte Ricktől:

   - Szerinted itt jó helye lesz Peternek?

   - Hol? Az asztalodon? El fogsz tőle férni? – kérdezte az író, ahogy helyet foglalt az asztal melletti széken.

   - El, ha csinálok neki helyet. – mosolygott Kate, és kissé összepakolta a dolgait, majd letette a kalitkát egy üres felületre.

 A benne lévő madár, csak pislogott feléjük, majd hirtelen megszólalt:

   - Castle! Castle a hülye!

Rick a neve hallatán felkapta a fejét.

   - Mit mondott? Én vagyok a hülye? Hogy tanulta meg a nevemet? – kérdezte sértődötten.

Kate Castlere nézve hangosan elnevette magát.

   - Biztosan hallotta, amikor a neveden szólítottunk, és megjegyezte.

   - Na, de miért pont hülye? Miért nem mondta azt, hogy jóképű? Castle a jóképű. Még jól is hangzana. – jelentette ki a férfi.

   - Álmodozz csak! – forgatta szemeit Kate.

   - Miért? Talán nem tartasz jóképűnek? – érdeklődött Rick.

Beckett széles mosolyra húzta a száját.

   - Ezt igennek veszem. – vigyorgott Castle.

   - Most, hogy majdnem az egész napod szabad, bemutathatlak anyámnak és a lányomnak?

   - Várj, Castle! Nem vagyok még a menyasszonyod! – viccelődött Kate.

   - Úgy értem, biztosan érdekelné őket, hogy kiről mintázom az új könyvem főhősét.

A nyomozónő csak némi várakozás után válaszolt:

   - Na jó, de előtte még be kell mennem az állateledel boltba, venni valamit Peternek, mert ki tudja meddig lesz itt.

   - Szerelmes beléd! Castle szerelmes! – hangoskodta a madár.

Rick és Kate hangosan elnevették magukat.

   - Hát, ez tényleg egy kicsit bugyuta. – állapította meg a nő vigyorogva.

   - Vagy inkább mégis milyen okos! – merült el az író a nő szépségében.

Kate is elmerengett, de ő a gondolataiban:

   - …Igaz is, még sok mindent elárulhat nekünk a gyilkosságról…

 

Várj!

4.rész

…

Kate csak egy széles mosolyt villantott felé, majd a madárra nézve folytatta:

   - Szóval, Peternek hívnak, és éhes vagy.

   - Éhes vagyok! Peter éhes! Itt hagyott. – karattyolta a papagáj.

Kate homlokráncolva kérdezte, mintha egy szemtanúból próbálna kiszedni valamit:

   - Ki hagyott itt Peter?

A madár csak némán bámult rá.

   - Jajj! Nem gondolhatod, hogy halálpontos személyleírást fog adni a gyilkosról! Ez csak egy bugyuta papagáj, aki csak a hasára tud gondolni. – állította le a nyomozót Rick.

Kate mély egyetértéssel bólintott.

Kevin és Javi siettek oda hozzájuk.

   - Megtaláltam a… – kezdte volna Ryan, de abbahagyta, amint meglátta Kate kezében a madarat.

   - Ez meg, hogy kerül ide? – kérdezősködött Esposito.

   - Bent volt a nyavalyás szekrényben, megkötözve. Segíteni akartam neki, de olyat belém csípett! – mutogatta Rick az addigra már teljesen bedagadt ujját nekik is.

Mindketten elnevették magukat a férfi ideges arca láttán.

   - Aztán megpróbálkoztam vele én, és engem valahogy jobban magához engedett. Peternek hívják. – újságolta Kate.

   - Éhes vagyok! Peter sütit akar! – kezdett bele megint a madár.

   - Van nálam egy fél szendvics. – azzal Javi átnyújtotta Peternek.

   - Fujj! A zsebedből vetted ki, és ezt még meg akartad enni? – értetlenkedett Castle.

   - Most már nem. – utalt mosolyogva Esposito a jóízűen falatozó papagájra.

   - Azt mondd már, mit találtál Kevin! – szakította félbe őket Beckett, és átadta Petert Javinak, hogy ő etesse tovább.

   - Ja…, megtaláltuk a pénztárcájukat, benne a személyi igazolványukkal. A férfi Justin Morgan, 25 éves. A nő a testvére, Suzie Morgan, 30 éves. – folytatta Kevin.

   - Rendben, akkor te és Espo menjetek, kérdezősködjetek a lakóktól, hátha láttak valakit tegnap Morganékhez jönni. Én addig kerítek egy kalitkát Peternek. – adta az utasítást a nő.

   - Oké! Gyere haver! Tedd már le azt a madarat, dolgunk van! – fordult Ryan a békésen etető társa felé.

   - Jaj, tesó! Már kezdtem belejönni. – tette rá Rick vállára a papagájt Javi, majd Kevinnel együtt kimentek a lakásból.

   - Kate! Szedd le rólam azonnal, mert a végén még megint megharap! – nyavalygott az író.

   - Várj! Addig kibírod, amíg kerítek egy kalitkát. Különben sem harap, hanem csíp. Nem kutya ez. – viccelődött Beckett, majd átment egy másik szobába keresgélni a kalitkát.

Castle kettesbe maradt Peterrel.

   - Ööö… Szia! – kezdte Rick. – Nem szép dolog volt, hogy az előbb belém csíptél.

   - Csíptél. – ismételte utána a madár és újra egy jó nagyot belecsípett, de most a jobb fülébe.

   - Aú! Miért csinálod ezt? Meg akarsz csonkítani? – ordítozott Castle.

A kiabálásra Kate visszaszaladt hozzájuk, kezében egy rozsdásodó kalitkával.

   - Itt meg mi folyik? – utalt a nő az író vérző fülére.

   - Megint megcsípett ez a vadállat. Ha újra megteszi, elkérem a fegyvered és lelövöm. – fenyegette Petert Rick.

   - ÁÁÁÁ! NEEE! Miért? – ordibált újra a férfi, ahogy a madár most az orrát csípte meg.

   - Jaj! Minek kell folyton megcsípned szegénykét? – szedte le Castle válláról a papagájt Kate, és óvatosan egy puszit nyomott az író sebes orrára.

Rick sóhajtott egyet:

   - Végre, elkezdtél engem is észrevenni! ... 

Várj!

3. rész

...

   - Szólítsatok csak Ricknek!

Ezzel már indult is a panelház ajtaja felé, mint aki jól végezte dolgát, de Kate keze visszatartotta.

   - Nem! Maga…, Te itt kint megvársz minket, kedves RICK! – hangsúlyozta ki az író nevét a nő.

   - Na neee!!! Azt akarja, Kate Beckett nyomozó, hogy megfagyjak ilyen hidegben?

Kate rápillantott, és nem tudott ellenállni a gyönyörű kék szemeknek.

   -  Rendben, gyere be, de ígérd meg, hogy nem nyúlsz semmihez! És meg sem mukkansz!!!

   - Megígérem! Esküszöm! Becs szó! – mosolygott az író, majd egy ideig némán egymás szemébe néztek.

A csendet Javi szakította meg.

   - Lanie! Merre vannak a hullák?

   - Gyertek! Megmutatom. – a boncmester elindult, a kis csapat pedig követte.

Ahogy közeledtek mindenkit figyelmeztetett, hogy ez nem a szokásos látvány lesz.

Beléptek a gyilkosság helyszínére, és valóban, eléggé meghökkentek. Castle vékony hangon felsikított. Az ágyon egy félbevágott férfi teste feküdt, mellette pedig egy halott nő. Mindenki undorodva figyelte.

   - Uhh, ez szörnyű! Merre van a pasas másik fele? – érdeklődött Kevin.

   - Nem tudom. Még nem találtuk meg. – igyekezett a válasszal Lanie.

   - Jajjj! Te jó szent isten…! Atya ég! – sikítozott az író, ahogy kinyitott egy számára érdekes  szekrényt.

A nyomozók és a szobában lévő boncnokok mind ránéztek. Kate dühösen sietett mellé.

   - Mit csinálsz? Megesküdtél, hogy nem nyúlsz semmihez!

   - De….ööö….engem csak érdekelt, hogy….izé….tudod… – dadogta a férfi.

   - Kate, ne szidd! Most találta meg a hulla másik felét. – szakította félbe Lanie.

Castle öntelten rávigyorgott a nyomozónőre.

   - Nahát! Úgy tűnik, mégis van valami hasznom.

Kate fintorgó arcot vágott. Két boncnok odasietett, hogy kivigyék a kocsiba a most talált fél testet is, ami a szekrényben egy fogasra akasztva lógott. Lanie egy utolsó pillantást vetett rá.

   - A gyilkos fegyver szemmel láthatóan egy kard volt. Pontosabb dolgokat akkor tudok mondani, ha elvégeztem a testek alapos átvizsgálását. Megyek is, hogy gyorsabban végezzek. Kate, majd hívlak!

Javi és Kevin átmentek a másik szobába körbenézni, hátha ott találnak valami nyomot.

Rick és Kate kettesben maradtak. Castle közelebb lépett volna Becketthez, mikor halk hangokat hallott a vértől piros szekrénybelsőből. Azonnal szólt a nőnek, aki szintén észrevette a motyogást. Óvatosan közelítettek, de mire odaértek a hang megszűnt.

Kate kinyitotta a gardrób ajtaját, és meglepődött, mert nem volt benne semmi.

   - Megmernék esküdni, hogy hallottam valamit. – zsörtölődött a férfi.

   - Te csak ne esküdözz! – szakította félbe a nő.

Ekkor halk kopogásra figyeltek fel. Kate most már zseblámpájával fordult a hatalmas szekrény felé.

   - Sütit akarok! Peter éhes.

????? – Ez meg mi? – egyszerre jött a kérdés midkettőjüktől.

A szekrény legsötétebb sarkában egy nagy, színes papagáj volt megkötözve.

   - Sütit akarok! Peter éhes. – ismételgette a madár.

   - Na, erre nem számítottam! – nézte Beckett érdeklődve.

Háta mögött Castle is a szekrénybe kukucskált.

   - Majd én leszedem róla a kötelet. – javasolta Rick, és már nyúlt is az állat felé, de az belecsípett egy nagyot a mutatóujjába.

   - Ááá! Ez nagyon fáj! Hülye madár! – odanyomta vérző ujját a nyomozó elé, hogy ő is szemügyre vegye a duzzadó sebet.

   - Castle! Szegény madár…! Biztosan megijedt tőled, mert olyan hirtelen közeledtél felé. – nézett sajnálkozva Kate a papagájra.

   - Szegény madár?! Te a madarat sajnálod? Nézd meg mit tett velem! – nyögdécselte az író.

   - Figyelj! Óvatosan kell felé nyúlni. – mutatta Beckett.

A papagáj engedelmesen hagyta, hogy a nyomozó leszedje róla a kötelet. Mikor végzett, felemelte a madarat és megnézte, nem esett-e baja. Szerencsére komolyabb seb nem volt rajta.

   - Neked hogyhogy engedte? Nekem meg miért nem?! Pont így csináltam volna én is, ha ez a nyomorult nem csíp belém. – sértődötten dünnyögte Rick.

Kate csak egy széles mosolyt villantott felé, majd a madárra nézve folytatta….. 

Várj!

2. rész

…

    - Egy fontos dolgot szeretnék kérni magától, Kate Beckett nyomozó!

A férfi olyan közel hajolt, hogy megérezte a nő édes, cseresznye illatát.

Kate érdeklődve figyelte a férfit, akit első pillantásra rabul ejtett a nyomozónő gyönyörű, smaragdzöld szeme.

     - Az isten szerelmére Mr. Castle, nyögje már ki, hogy mit akar! – szólt közbe Kate, mikor észrevette, hogy a férfi nagyon bámulja.

Erre Castle kissé hátrébb húzódott tőle, úgy folytatta:

   - Szóval… arra szeretném megkérni, hagy figyeljem önt nyomozás közben, ugyanis beütött az írói válság.

Kate el sem akarta hinni, hogy az egyik legjobb krimiíró pont őt kérte meg erre. Ennek ellenére mégis nemet mondott a férfinak, és harsányan rákiabált:

   - Tessék?! Azt akarja mondani, hogy ott akar mellettünk lábatlankodni? Szó sem lehet róla, csak akadályozná a nyomozást!

Castle épp válaszolni készült, mikor hangosan csörögni kezdett Kate telefonja.

   -  Itt Beckett. – szólt bele némi várakozás után.

 Lanie a boncnok hívta.

   - Szia! Javi már biztosan mondta, hogy két hulla is vár a 86. utcában. Mi itt vagyunk a helyszínen, és jó lenne, ha minél gyorsabban ide tudnátok érni, mert roppant érdekes dolog történt.

   - Rendben. Megpróbálunk mielőbb odamenni, de a járőrkocsik nem indulnak be, ezért kénytelenek leszünk az enyémmel menni. Ott találkozunk!

Kate letette a telefont és az író felé nézett.

   - Most sietnem kell, mert meg kell oldanunk egy gyilkossági ügyet.

   - Vigyen magával! Legyen szíves!!! Megígérem, hogy észre sem fog venni… – rimánkodott az író.

   - Nem! – vágta rá a nyomozó. - Ezt különben sem tőlem kell kérnie, hanem Gates kapitánytól, akit szinte lehetetlen lesz meggyőznie.

Castle felkelt az asztaltól és átnyújtott egy cetlit Katenek.

   - Ha esetleg meggondolná magát, hívjon nyugodtan! Viszlát!

Aztán az író a lift felé igyekezett. Kate is felállt, és a még mindig bebugyolált kollégáihoz indult. Kevin és Javi amint észrevették, szinte egyszerre kérdezték:

   - Ez meg mit akart?

   - Most nem fontos. Lanie hívott, hogy azonnal a gyilkossági helyszínre kell mennünk, mert nagyon érdekes dolog történt. – hadarta Kate. – Az én autómmal kell mennünk. Siessetek!

Fél óra múlva, mikor a helyszínre értek, Lanie már az ajtó előtt várta őket.

   - Gyertek be! Egy férfit és egy….. - kezdett volna  bele a mondandójába, mikor valaki lihegve rohant utánuk.

Mind a négyen megfordultak és döbbenten nézték a feléjük rohanó férfit. Beckett, Ryan és Esposito meglepődve vették észre, hogy a férfi nem más mint, Richard Castle. Eszeveszett rohanása közben még kiabált is:

   - Beckett! Beckett! Várjatok meg engem is! Hé, Kate, itt jövök!

A nő szemforgatva lépett a közben már zihálva hozzájuk érő férfi elé, és ujjával megbökte a pasas vállát.

   - Ide figyeljen! Világosan megmondtam, hogy nem jöhet velem. Előbb a kapi…..

   - Pszt! – csitította el az író. - Mondtam a kapitánynak az ötletemet, mire ő elküldött, hogy szó sem lehet róla…. Aztán az ajtóból megemlítettem, hogy a polgármester a barátom. Azonnal megcsillant a szeme, és engedélyezte, hogy egy könyv erejéig mellettetek legyek.

Kate Lanie felé fordult.

   - Lanie, az úr Richard Castle, a krimiíró, és amint hallottad, innentől velünk lesz. – mondta unottam Beckett.

Belül hatalmas forróság és öröm uralkodott el rajta, amint eljutottak az agyáig az író szavai. A kedvence róluk fogja mintázni az új könyvét!!! Igyekezett nem kimutatni az érzéseit, mert tudta, ha Castle észreveszi, nagyon el lesz szállva magától.

Lanie vigyorogva nyújtott kezet.

   - Tudom. Ismerem a műveit. Üdvözlöm közöttünk Mr Castle!

Az író boldogsággal teli csak ennyit mondott:

   - Szólítsatok csak Ricknek…….

Várj!

1. rész

 Egy hideg téli reggelen Beckett nyomozó fáradtan indult a kapitányságra, miután hívást kapott Javitól, hogy bent őrültek háza van, ezért azonnal oda kell sietnie.

A liftben volt, mikor Gates kapitány hangos kiabálására lett figyelmes.

   - Nem érdekel, hogy járhatatlan az út, azonnal jöjjenek ide, mert elromlott ez a nyavaja és meg lehet fagyni! A munkát nem hagyhatjuk abba, mert maguk nem képesek idetolni a képüket és megnézni mi lehet a baja!

Kate várta, hogy felérjen és megtudja, mi a fene folyik odabent. A lift kattant egyet

és mikor kilépett, érdekes látvány fogadta.

Kevin és Javi rózsaszín pléddel körbebugyolálva ültek egy asztalnál, kezükben egy-egy forró kávéval. Mellettük - Kate legnagyobb meglepetésére - egy ismerősnek tűnő, jóképű, magas férfi dideregve tekintgetett körül a piszkosul hideg teremben.

A nyomozónő odasietett hozzájuk és érdeklődni akart, de Kevin hamarabb elkezdte:

   - Beckett, de jó, hogy végre ideértél! Képzeld, a kapitány már egy órája telefonon vitatkozik a szerelőkkel, mert elromlott a fűtés és majd megfagyunk! Ráadásul két hulla is vár ránk egy 89. utcai panelházban, de persze pechünkre oda se tudunk elmenni, mert a szolgálati kocsik sem indulnak be a hideg miatt.

Kevin mondandóját a mellettük köhintő férfi szakítottam meg. Javi ránézett és folytatta:
   - Öhm….igen. Az úr Richard Castle, a krimi író, és azt mondta fontos ügyben keres. Mondtuk neki, hogy várjon meg itt.

Beckett a név hallatán felkapta a fejét. Pontosan tudta ki az a Richard Castle, hiszen évek óta olvassa a könyveit. Fogalma sem volt róla, hogy miért keresi meg pont őt, és mi az a fontos ügy, amiről vele akar beszélni. Izgatottan kezet nyújtott.

   - Kate Beckett nyomozó vagyok. Üdvözlöm!

Az író mosolyogva viszonozta a gesztust.

   - Richard Castle. Még, ha ilyen fagyott körülmények között is, de örülök a találkozásnak. - viccelődött, ahogy végignézett a helyiségen.

Amikor az író és a nyomozó tekintete találkozott, Kate keze izzadni kezdett és érezte, ahogy teste felforrósodik a csillogó kék szemek láttán. Igyekezett nem kimutatni, hogy mennyire rajong a férfiért. Komoly, zsarus hangon megszólalt, hogy az író semmit se vegyen észre hirtelen izgatottságából:

   - Jöjjön, üljünk le az asztalomhoz, hogy nyugodtan tudjunk beszélni!

A jelenet láttán, Ryan és Esposito nyomozó összenéztek, megvonták vállukat, majd visszabújtak a némi melegséget adó plédjük alá, és így nézték az elhaladó párost.

Beckett és Castle éppen helyet foglaltak volna a nő mindenféle asztaldíszekkel teli helyénél, mikor a lift kattanására lettek figyelmesek. Mindketten azt nézték, ahogy egy csapat dühös szerelő bejön a kapitányságra.

   - Na, Gates kiabálása hatásos volt. – mormolta magában, Kate.

Az író felé nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, mikor hirtelen kicsapódott a kapitány irodájának ajtaja, majd az dühöngve kirontott a szerelők elé.

   - Nahát, csakhogy megjöttek! Éppen ideje volt! Lassan kezdtünk jégkockává fagyni.

Gates tekintetét Beckettékre szegezte.

   - Áh, Beckett nyomozó! Örülök, hogy épségben ideért. Látom, már meg is találta Mr  Castlet, aki önt kereste.

   - Tudom asszonyom. Javi hívott, hogy jöjjek be. – vágta rá Kate.

   - Rendben, akkor rendezzék le gyorsan a ponyvaíróval, mert van egy megoldatlan ügyünk, aminek még ma szeretnék a végére járni. – harsogta a kapitány.

Castle a „ponyvaíró” szóra felkapta a fejét, és sértetten nézte, ahogy Gates beparancsolja az irodájába a szerelőket. Beckett hangja rángatta vissza a valóságba.

   - Nos, Mr Castle, miről szeretne velem beszélni? – kérdezte izgatottan.

   - Hmm… Azt hallottam, maga és a csapata a város legjobb gyilkossági nyomozói. – kezdte Castle.

Közelebb hajolt a nőhöz és a fülébe suttogva folytatta:
   - Egy fontos dolgot szeretnék kérni magától, Kate Beckett nyomozó……..