Várj!

1. rész

 Egy hideg téli reggelen Beckett nyomozó fáradtan indult a kapitányságra, miután hívást kapott Javitól, hogy bent őrültek háza van, ezért azonnal oda kell sietnie.

A liftben volt, mikor Gates kapitány hangos kiabálására lett figyelmes.

   - Nem érdekel, hogy járhatatlan az út, azonnal jöjjenek ide, mert elromlott ez a nyavaja és meg lehet fagyni! A munkát nem hagyhatjuk abba, mert maguk nem képesek idetolni a képüket és megnézni mi lehet a baja!

Kate várta, hogy felérjen és megtudja, mi a fene folyik odabent. A lift kattant egyet

és mikor kilépett, érdekes látvány fogadta.

Kevin és Javi rózsaszín pléddel körbebugyolálva ültek egy asztalnál, kezükben egy-egy forró kávéval. Mellettük - Kate legnagyobb meglepetésére - egy ismerősnek tűnő, jóképű, magas férfi dideregve tekintgetett körül a piszkosul hideg teremben.

A nyomozónő odasietett hozzájuk és érdeklődni akart, de Kevin hamarabb elkezdte:

   - Beckett, de jó, hogy végre ideértél! Képzeld, a kapitány már egy órája telefonon vitatkozik a szerelőkkel, mert elromlott a fűtés és majd megfagyunk! Ráadásul két hulla is vár ránk egy 89. utcai panelházban, de persze pechünkre oda se tudunk elmenni, mert a szolgálati kocsik sem indulnak be a hideg miatt.

Kevin mondandóját a mellettük köhintő férfi szakítottam meg. Javi ránézett és folytatta:
   - Öhm….igen. Az úr Richard Castle, a krimi író, és azt mondta fontos ügyben keres. Mondtuk neki, hogy várjon meg itt.

Beckett a név hallatán felkapta a fejét. Pontosan tudta ki az a Richard Castle, hiszen évek óta olvassa a könyveit. Fogalma sem volt róla, hogy miért keresi meg pont őt, és mi az a fontos ügy, amiről vele akar beszélni. Izgatottan kezet nyújtott.

   - Kate Beckett nyomozó vagyok. Üdvözlöm!

Az író mosolyogva viszonozta a gesztust.

   - Richard Castle. Még, ha ilyen fagyott körülmények között is, de örülök a találkozásnak. - viccelődött, ahogy végignézett a helyiségen.

Amikor az író és a nyomozó tekintete találkozott, Kate keze izzadni kezdett és érezte, ahogy teste felforrósodik a csillogó kék szemek láttán. Igyekezett nem kimutatni, hogy mennyire rajong a férfiért. Komoly, zsarus hangon megszólalt, hogy az író semmit se vegyen észre hirtelen izgatottságából:

   - Jöjjön, üljünk le az asztalomhoz, hogy nyugodtan tudjunk beszélni!

A jelenet láttán, Ryan és Esposito nyomozó összenéztek, megvonták vállukat, majd visszabújtak a némi melegséget adó plédjük alá, és így nézték az elhaladó párost.

Beckett és Castle éppen helyet foglaltak volna a nő mindenféle asztaldíszekkel teli helyénél, mikor a lift kattanására lettek figyelmesek. Mindketten azt nézték, ahogy egy csapat dühös szerelő bejön a kapitányságra.

   - Na, Gates kiabálása hatásos volt. – mormolta magában, Kate.

Az író felé nézett és épp szóra nyitotta volna a száját, mikor hirtelen kicsapódott a kapitány irodájának ajtaja, majd az dühöngve kirontott a szerelők elé.

   - Nahát, csakhogy megjöttek! Éppen ideje volt! Lassan kezdtünk jégkockává fagyni.

Gates tekintetét Beckettékre szegezte.

   - Áh, Beckett nyomozó! Örülök, hogy épségben ideért. Látom, már meg is találta Mr  Castlet, aki önt kereste.

   - Tudom asszonyom. Javi hívott, hogy jöjjek be. – vágta rá Kate.

   - Rendben, akkor rendezzék le gyorsan a ponyvaíróval, mert van egy megoldatlan ügyünk, aminek még ma szeretnék a végére járni. – harsogta a kapitány.

Castle a „ponyvaíró” szóra felkapta a fejét, és sértetten nézte, ahogy Gates beparancsolja az irodájába a szerelőket. Beckett hangja rángatta vissza a valóságba.

   - Nos, Mr Castle, miről szeretne velem beszélni? – kérdezte izgatottan.

   - Hmm… Azt hallottam, maga és a csapata a város legjobb gyilkossági nyomozói. – kezdte Castle.

Közelebb hajolt a nőhöz és a fülébe suttogva folytatta:
   - Egy fontos dolgot szeretnék kérni magától, Kate Beckett nyomozó……..