Várj!

2. rész

…

    - Egy fontos dolgot szeretnék kérni magától, Kate Beckett nyomozó!

A férfi olyan közel hajolt, hogy megérezte a nő édes, cseresznye illatát.

Kate érdeklődve figyelte a férfit, akit első pillantásra rabul ejtett a nyomozónő gyönyörű, smaragdzöld szeme.

     - Az isten szerelmére Mr. Castle, nyögje már ki, hogy mit akar! – szólt közbe Kate, mikor észrevette, hogy a férfi nagyon bámulja.

Erre Castle kissé hátrébb húzódott tőle, úgy folytatta:

   - Szóval… arra szeretném megkérni, hagy figyeljem önt nyomozás közben, ugyanis beütött az írói válság.

Kate el sem akarta hinni, hogy az egyik legjobb krimiíró pont őt kérte meg erre. Ennek ellenére mégis nemet mondott a férfinak, és harsányan rákiabált:

   - Tessék?! Azt akarja mondani, hogy ott akar mellettünk lábatlankodni? Szó sem lehet róla, csak akadályozná a nyomozást!

Castle épp válaszolni készült, mikor hangosan csörögni kezdett Kate telefonja.

   -  Itt Beckett. – szólt bele némi várakozás után.

 Lanie a boncnok hívta.

   - Szia! Javi már biztosan mondta, hogy két hulla is vár a 86. utcában. Mi itt vagyunk a helyszínen, és jó lenne, ha minél gyorsabban ide tudnátok érni, mert roppant érdekes dolog történt.

   - Rendben. Megpróbálunk mielőbb odamenni, de a járőrkocsik nem indulnak be, ezért kénytelenek leszünk az enyémmel menni. Ott találkozunk!

Kate letette a telefont és az író felé nézett.

   - Most sietnem kell, mert meg kell oldanunk egy gyilkossági ügyet.

   - Vigyen magával! Legyen szíves!!! Megígérem, hogy észre sem fog venni… – rimánkodott az író.

   - Nem! – vágta rá a nyomozó. - Ezt különben sem tőlem kell kérnie, hanem Gates kapitánytól, akit szinte lehetetlen lesz meggyőznie.

Castle felkelt az asztaltól és átnyújtott egy cetlit Katenek.

   - Ha esetleg meggondolná magát, hívjon nyugodtan! Viszlát!

Aztán az író a lift felé igyekezett. Kate is felállt, és a még mindig bebugyolált kollégáihoz indult. Kevin és Javi amint észrevették, szinte egyszerre kérdezték:

   - Ez meg mit akart?

   - Most nem fontos. Lanie hívott, hogy azonnal a gyilkossági helyszínre kell mennünk, mert nagyon érdekes dolog történt. – hadarta Kate. – Az én autómmal kell mennünk. Siessetek!

Fél óra múlva, mikor a helyszínre értek, Lanie már az ajtó előtt várta őket.

   - Gyertek be! Egy férfit és egy….. - kezdett volna  bele a mondandójába, mikor valaki lihegve rohant utánuk.

Mind a négyen megfordultak és döbbenten nézték a feléjük rohanó férfit. Beckett, Ryan és Esposito meglepődve vették észre, hogy a férfi nem más mint, Richard Castle. Eszeveszett rohanása közben még kiabált is:

   - Beckett! Beckett! Várjatok meg engem is! Hé, Kate, itt jövök!

A nő szemforgatva lépett a közben már zihálva hozzájuk érő férfi elé, és ujjával megbökte a pasas vállát.

   - Ide figyeljen! Világosan megmondtam, hogy nem jöhet velem. Előbb a kapi…..

   - Pszt! – csitította el az író. - Mondtam a kapitánynak az ötletemet, mire ő elküldött, hogy szó sem lehet róla…. Aztán az ajtóból megemlítettem, hogy a polgármester a barátom. Azonnal megcsillant a szeme, és engedélyezte, hogy egy könyv erejéig mellettetek legyek.

Kate Lanie felé fordult.

   - Lanie, az úr Richard Castle, a krimiíró, és amint hallottad, innentől velünk lesz. – mondta unottam Beckett.

Belül hatalmas forróság és öröm uralkodott el rajta, amint eljutottak az agyáig az író szavai. A kedvence róluk fogja mintázni az új könyvét!!! Igyekezett nem kimutatni az érzéseit, mert tudta, ha Castle észreveszi, nagyon el lesz szállva magától.

Lanie vigyorogva nyújtott kezet.

   - Tudom. Ismerem a műveit. Üdvözlöm közöttünk Mr Castle!

Az író boldogsággal teli csak ennyit mondott:

   - Szólítsatok csak Ricknek…….