Várj!

5. rész

...  
- Végre, elkezdtél engem is észrevenni!

A nő sokáig csak mosolyogva nézte a férfit, aztán beletette kalitkájába a papagájt.

   - Készen is lennék! Már csak azt kell eldönteni, hogy mit kezdjünk vele! – tanakodott Kate.

   - Talán valamelyik hozzátartozónak odaadhatnánk. – gondolkozott hangosan Castle.

   - Vagy bevihetnénk az őrsre. – szólalt meg mögöttük Javi.

   - Ne! Nem bírnám elviselni minden nap! – tiltakozott Rick.

   - Ezt majd később eldöntjük. Mondjátok, mit tudtatok meg! – szakította félbe Beckett.

   - Nem láttak mostanában idegent errefelé. – kezdett bele Ryan. – Egy idős néni azt mondta, hogy az anyjuk 7 éve meghalt, az apjuk pedig rá 1 évre. Justin és Suzie pincérként dolgoztak egy közeli étteremben. Van egy 19 éves unokatestvérük, Cody. Háromhetente szokta meglátogatni őket, de az utóbbi két hónapba nem jött. – fejezte be a nyomozó.

   - Rendben. Akkor most visszamegyünk a kapitányságra és tájékoztatjuk Gates-t.

   - Peterrel mi legyen? – kérdezte Castle.

   - Hozd őt is! – fordult az író felé Kate.

   - Majd akkor, ha piros hó esik! – tiltakozott az író.

   - Jaj! Javi, akkor hozd te! – adta az utasítást a nő.

A panelház kijáratánál tartottak, mikor Castle hirtelen hasra vágódott a jeges küszöbön. Mindenki ijedten fordult felé.

   - Miért történik ez velem? Először a papagáj, most meg ez! Biztos Morganék szelleme haragszik rám, amiért lehülyéztem a madarukat. – tanakodott a földön fekve.

   - Vagy csak te vagy ilyen szerencsétlen. – nyújtott segítő kezet Kate.

Castle belekapaszkodott és föltápászkodott a hideg földről.

   - Köszi! – hálálkodott a férfi.

Mikor visszatértek a kapitányságra, bent már jó meleg fogadta őket. Gates az irodája előtt várta, ahogy a nyomozók és Castle beljebb jönnek.

   - Megjavították a fűtést? – kérdezte Javi kezében a madaras kalitkával.

   - Igen. Ez az állat meg mit keres itt? – érdeklődött a kapitány.

   - Az áldozatoké volt, Justin Morgané és a testvéréé, Suzieé. Nem tudtunk vele mit csinálni, ezért idehoztuk. – válaszolta Kate.

   - Nem nagyon szimpatizál velem. Háromszor is megcsípett. – újságolta Castle.

   - Én sem szimpatizálok magával. – adta a gyors választ gúnyos vigyorral Gates.

   - Mit tudtak még meg az áldozatokról? – fordult a nyomozók felé.

   - A szüleik már meghaltak. Justin és Suzie pincérként dolgoztak. Van egy unokatestvérük Cody, aki az utóbbi két hónapban feléjük sem nézett. – tudatta Kevin.

   - Rendben, akkor holnap folytassák a nyomozást! Most hazamehetnek.

   - Holnap? De most még lenne egy csomó időnk! – értetlenkedett Beckett.

   - Nem baj. A papagájnak pedig kerítsenek egy helyet! – válaszolta a kapitány.

   - Meg lesz, asszonyom!

Gates bevonult a helyére. Javi és Kevin a lift felé mentek, Kate pedig az asztalához, sarkában Castle-vel. Mikor a nő helyéhez értek, Beckett kíváncsian kérdezte Ricktől:

   - Szerinted itt jó helye lesz Peternek?

   - Hol? Az asztalodon? El fogsz tőle férni? – kérdezte az író, ahogy helyet foglalt az asztal melletti széken.

   - El, ha csinálok neki helyet. – mosolygott Kate, és kissé összepakolta a dolgait, majd letette a kalitkát egy üres felületre.

 A benne lévő madár, csak pislogott feléjük, majd hirtelen megszólalt:

   - Castle! Castle a hülye!

Rick a neve hallatán felkapta a fejét.

   - Mit mondott? Én vagyok a hülye? Hogy tanulta meg a nevemet? – kérdezte sértődötten.

Kate Castlere nézve hangosan elnevette magát.

   - Biztosan hallotta, amikor a neveden szólítottunk, és megjegyezte.

   - Na, de miért pont hülye? Miért nem mondta azt, hogy jóképű? Castle a jóképű. Még jól is hangzana. – jelentette ki a férfi.

   - Álmodozz csak! – forgatta szemeit Kate.

   - Miért? Talán nem tartasz jóképűnek? – érdeklődött Rick.

Beckett széles mosolyra húzta a száját.

   - Ezt igennek veszem. – vigyorgott Castle.

   - Most, hogy majdnem az egész napod szabad, bemutathatlak anyámnak és a lányomnak?

   - Várj, Castle! Nem vagyok még a menyasszonyod! – viccelődött Kate.

   - Úgy értem, biztosan érdekelné őket, hogy kiről mintázom az új könyvem főhősét.

A nyomozónő csak némi várakozás után válaszolt:

   - Na jó, de előtte még be kell mennem az állateledel boltba, venni valamit Peternek, mert ki tudja meddig lesz itt.

   - Szerelmes beléd! Castle szerelmes! – hangoskodta a madár.

Rick és Kate hangosan elnevették magukat.

   - Hát, ez tényleg egy kicsit bugyuta. – állapította meg a nő vigyorogva.

   - Vagy inkább mégis milyen okos! – merült el az író a nő szépségében.

Kate is elmerengett, de ő a gondolataiban:

   - …Igaz is, még sok mindent elárulhat nekünk a gyilkosságról…