Várj!

4.rész

…

Kate csak egy széles mosolyt villantott felé, majd a madárra nézve folytatta:

   - Szóval, Peternek hívnak, és éhes vagy.

   - Éhes vagyok! Peter éhes! Itt hagyott. – karattyolta a papagáj.

Kate homlokráncolva kérdezte, mintha egy szemtanúból próbálna kiszedni valamit:

   - Ki hagyott itt Peter?

A madár csak némán bámult rá.

   - Jajj! Nem gondolhatod, hogy halálpontos személyleírást fog adni a gyilkosról! Ez csak egy bugyuta papagáj, aki csak a hasára tud gondolni. – állította le a nyomozót Rick.

Kate mély egyetértéssel bólintott.

Kevin és Javi siettek oda hozzájuk.

   - Megtaláltam a… – kezdte volna Ryan, de abbahagyta, amint meglátta Kate kezében a madarat.

   - Ez meg, hogy kerül ide? – kérdezősködött Esposito.

   - Bent volt a nyavalyás szekrényben, megkötözve. Segíteni akartam neki, de olyat belém csípett! – mutogatta Rick az addigra már teljesen bedagadt ujját nekik is.

Mindketten elnevették magukat a férfi ideges arca láttán.

   - Aztán megpróbálkoztam vele én, és engem valahogy jobban magához engedett. Peternek hívják. – újságolta Kate.

   - Éhes vagyok! Peter sütit akar! – kezdett bele megint a madár.

   - Van nálam egy fél szendvics. – azzal Javi átnyújtotta Peternek.

   - Fujj! A zsebedből vetted ki, és ezt még meg akartad enni? – értetlenkedett Castle.

   - Most már nem. – utalt mosolyogva Esposito a jóízűen falatozó papagájra.

   - Azt mondd már, mit találtál Kevin! – szakította félbe őket Beckett, és átadta Petert Javinak, hogy ő etesse tovább.

   - Ja…, megtaláltuk a pénztárcájukat, benne a személyi igazolványukkal. A férfi Justin Morgan, 25 éves. A nő a testvére, Suzie Morgan, 30 éves. – folytatta Kevin.

   - Rendben, akkor te és Espo menjetek, kérdezősködjetek a lakóktól, hátha láttak valakit tegnap Morganékhez jönni. Én addig kerítek egy kalitkát Peternek. – adta az utasítást a nő.

   - Oké! Gyere haver! Tedd már le azt a madarat, dolgunk van! – fordult Ryan a békésen etető társa felé.

   - Jaj, tesó! Már kezdtem belejönni. – tette rá Rick vállára a papagájt Javi, majd Kevinnel együtt kimentek a lakásból.

   - Kate! Szedd le rólam azonnal, mert a végén még megint megharap! – nyavalygott az író.

   - Várj! Addig kibírod, amíg kerítek egy kalitkát. Különben sem harap, hanem csíp. Nem kutya ez. – viccelődött Beckett, majd átment egy másik szobába keresgélni a kalitkát.

Castle kettesbe maradt Peterrel.

   - Ööö… Szia! – kezdte Rick. – Nem szép dolog volt, hogy az előbb belém csíptél.

   - Csíptél. – ismételte utána a madár és újra egy jó nagyot belecsípett, de most a jobb fülébe.

   - Aú! Miért csinálod ezt? Meg akarsz csonkítani? – ordítozott Castle.

A kiabálásra Kate visszaszaladt hozzájuk, kezében egy rozsdásodó kalitkával.

   - Itt meg mi folyik? – utalt a nő az író vérző fülére.

   - Megint megcsípett ez a vadállat. Ha újra megteszi, elkérem a fegyvered és lelövöm. – fenyegette Petert Rick.

   - ÁÁÁÁ! NEEE! Miért? – ordibált újra a férfi, ahogy a madár most az orrát csípte meg.

   - Jaj! Minek kell folyton megcsípned szegénykét? – szedte le Castle válláról a papagájt Kate, és óvatosan egy puszit nyomott az író sebes orrára.

Rick sóhajtott egyet:

   - Végre, elkezdtél engem is észrevenni! ...