Várj!

3. rész

...

   - Szólítsatok csak Ricknek!

Ezzel már indult is a panelház ajtaja felé, mint aki jól végezte dolgát, de Kate keze visszatartotta.

   - Nem! Maga…, Te itt kint megvársz minket, kedves RICK! – hangsúlyozta ki az író nevét a nő.

   - Na neee!!! Azt akarja, Kate Beckett nyomozó, hogy megfagyjak ilyen hidegben?

Kate rápillantott, és nem tudott ellenállni a gyönyörű kék szemeknek.

   -  Rendben, gyere be, de ígérd meg, hogy nem nyúlsz semmihez! És meg sem mukkansz!!!

   - Megígérem! Esküszöm! Becs szó! – mosolygott az író, majd egy ideig némán egymás szemébe néztek.

A csendet Javi szakította meg.

   - Lanie! Merre vannak a hullák?

   - Gyertek! Megmutatom. – a boncmester elindult, a kis csapat pedig követte.

Ahogy közeledtek mindenkit figyelmeztetett, hogy ez nem a szokásos látvány lesz.

Beléptek a gyilkosság helyszínére, és valóban, eléggé meghökkentek. Castle vékony hangon felsikított. Az ágyon egy félbevágott férfi teste feküdt, mellette pedig egy halott nő. Mindenki undorodva figyelte.

   - Uhh, ez szörnyű! Merre van a pasas másik fele? – érdeklődött Kevin.

   - Nem tudom. Még nem találtuk meg. – igyekezett a válasszal Lanie.

   - Jajjj! Te jó szent isten…! Atya ég! – sikítozott az író, ahogy kinyitott egy számára érdekes  szekrényt.

A nyomozók és a szobában lévő boncnokok mind ránéztek. Kate dühösen sietett mellé.

   - Mit csinálsz? Megesküdtél, hogy nem nyúlsz semmihez!

   - De….ööö….engem csak érdekelt, hogy….izé….tudod… – dadogta a férfi.

   - Kate, ne szidd! Most találta meg a hulla másik felét. – szakította félbe Lanie.

Castle öntelten rávigyorgott a nyomozónőre.

   - Nahát! Úgy tűnik, mégis van valami hasznom.

Kate fintorgó arcot vágott. Két boncnok odasietett, hogy kivigyék a kocsiba a most talált fél testet is, ami a szekrényben egy fogasra akasztva lógott. Lanie egy utolsó pillantást vetett rá.

   - A gyilkos fegyver szemmel láthatóan egy kard volt. Pontosabb dolgokat akkor tudok mondani, ha elvégeztem a testek alapos átvizsgálását. Megyek is, hogy gyorsabban végezzek. Kate, majd hívlak!

Javi és Kevin átmentek a másik szobába körbenézni, hátha ott találnak valami nyomot.

Rick és Kate kettesben maradtak. Castle közelebb lépett volna Becketthez, mikor halk hangokat hallott a vértől piros szekrénybelsőből. Azonnal szólt a nőnek, aki szintén észrevette a motyogást. Óvatosan közelítettek, de mire odaértek a hang megszűnt.

Kate kinyitotta a gardrób ajtaját, és meglepődött, mert nem volt benne semmi.

   - Megmernék esküdni, hogy hallottam valamit. – zsörtölődött a férfi.

   - Te csak ne esküdözz! – szakította félbe a nő.

Ekkor halk kopogásra figyeltek fel. Kate most már zseblámpájával fordult a hatalmas szekrény felé.

   - Sütit akarok! Peter éhes.

????? – Ez meg mi? – egyszerre jött a kérdés midkettőjüktől.

A szekrény legsötétebb sarkában egy nagy, színes papagáj volt megkötözve.

   - Sütit akarok! Peter éhes. – ismételgette a madár.

   - Na, erre nem számítottam! – nézte Beckett érdeklődve.

Háta mögött Castle is a szekrénybe kukucskált.

   - Majd én leszedem róla a kötelet. – javasolta Rick, és már nyúlt is az állat felé, de az belecsípett egy nagyot a mutatóujjába.

   - Ááá! Ez nagyon fáj! Hülye madár! – odanyomta vérző ujját a nyomozó elé, hogy ő is szemügyre vegye a duzzadó sebet.

   - Castle! Szegény madár…! Biztosan megijedt tőled, mert olyan hirtelen közeledtél felé. – nézett sajnálkozva Kate a papagájra.

   - Szegény madár?! Te a madarat sajnálod? Nézd meg mit tett velem! – nyögdécselte az író.

   - Figyelj! Óvatosan kell felé nyúlni. – mutatta Beckett.

A papagáj engedelmesen hagyta, hogy a nyomozó leszedje róla a kötelet. Mikor végzett, felemelte a madarat és megnézte, nem esett-e baja. Szerencsére komolyabb seb nem volt rajta.

   - Neked hogyhogy engedte? Nekem meg miért nem?! Pont így csináltam volna én is, ha ez a nyomorult nem csíp belém. – sértődötten dünnyögte Rick.

Kate csak egy széles mosolyt villantott felé, majd a madárra nézve folytatta…..