Várj!
5. rész
...- Végre, elkezdtél engem is észrevenni!
A nő sokáig csak mosolyogva nézte a férfit, aztán beletette
kalitkájába a papagájt.
- Készen is lennék!
Már csak azt kell eldönteni, hogy mit kezdjünk vele! – tanakodott Kate.
- Talán valamelyik
hozzátartozónak odaadhatnánk. – gondolkozott hangosan Castle.
- Vagy bevihetnénk
az őrsre. – szólalt meg mögöttük Javi.
- Ne! Nem bírnám
elviselni minden nap! – tiltakozott Rick.
- Ezt majd később
eldöntjük. Mondjátok, mit tudtatok meg! – szakította félbe Beckett.
- Nem láttak
mostanában idegent errefelé. – kezdett bele Ryan. – Egy idős néni azt mondta,
hogy az anyjuk 7 éve meghalt, az apjuk pedig rá 1 évre. Justin és Suzie
pincérként dolgoztak egy közeli étteremben. Van egy 19 éves unokatestvérük,
Cody. Háromhetente szokta meglátogatni őket, de az utóbbi két hónapba nem jött.
– fejezte be a nyomozó.
- Rendben. Akkor
most visszamegyünk a kapitányságra és tájékoztatjuk Gates-t.
- Peterrel mi
legyen? – kérdezte Castle.
- Hozd őt is! –
fordult az író felé Kate.
- Majd akkor, ha
piros hó esik! – tiltakozott az író.
- Jaj! Javi, akkor
hozd te! – adta az utasítást a nő.
A panelház kijáratánál tartottak, mikor Castle hirtelen
hasra vágódott a jeges küszöbön. Mindenki ijedten fordult felé.
- Miért történik ez
velem? Először a papagáj, most meg ez! Biztos Morganék szelleme haragszik rám,
amiért lehülyéztem a madarukat. – tanakodott a földön fekve.
- Vagy csak te vagy
ilyen szerencsétlen. – nyújtott segítő kezet Kate.
Castle belekapaszkodott és föltápászkodott a hideg földről.
- Köszi! –
hálálkodott a férfi.
Mikor visszatértek a kapitányságra, bent már jó meleg
fogadta őket. Gates az irodája előtt várta, ahogy a nyomozók és Castle beljebb
jönnek.
- Megjavították a fűtést?
– kérdezte Javi kezében a madaras kalitkával.
- Igen. Ez az állat
meg mit keres itt? – érdeklődött a kapitány.
- Az áldozatoké volt,
Justin Morgané és a testvéréé, Suzieé. Nem tudtunk vele mit csinálni, ezért
idehoztuk. – válaszolta Kate.
- Nem nagyon
szimpatizál velem. Háromszor is megcsípett. – újságolta Castle.
- Én sem
szimpatizálok magával. – adta a gyors választ gúnyos vigyorral Gates.
- Mit tudtak még
meg az áldozatokról? – fordult a nyomozók felé.
- A szüleik már
meghaltak. Justin és Suzie pincérként dolgoztak. Van egy unokatestvérük Cody,
aki az utóbbi két hónapban feléjük sem nézett. – tudatta Kevin.
- Rendben, akkor
holnap folytassák a nyomozást! Most hazamehetnek.
- Holnap? De most
még lenne egy csomó időnk! – értetlenkedett Beckett.
- Nem baj. A papagájnak
pedig kerítsenek egy helyet! – válaszolta a kapitány.
- Meg lesz,
asszonyom!
Gates bevonult a helyére. Javi és Kevin a lift felé mentek,
Kate pedig az asztalához, sarkában Castle-vel. Mikor a nő helyéhez értek,
Beckett kíváncsian kérdezte Ricktől:
- Szerinted itt jó
helye lesz Peternek?
- Hol? Az
asztalodon? El fogsz tőle férni? – kérdezte az író, ahogy helyet foglalt az
asztal melletti széken.
- El, ha csinálok
neki helyet. – mosolygott Kate, és kissé összepakolta a dolgait, majd letette a
kalitkát egy üres felületre.
A benne lévő madár,
csak pislogott feléjük, majd hirtelen megszólalt:
- Castle! Castle a
hülye!
Rick a neve hallatán felkapta a fejét.
- Mit mondott? Én
vagyok a hülye? Hogy tanulta meg a nevemet? – kérdezte sértődötten.
Kate Castlere nézve hangosan elnevette magát.
- Biztosan
hallotta, amikor a neveden szólítottunk, és megjegyezte.
- Na, de miért pont
hülye? Miért nem mondta azt, hogy jóképű? Castle a jóképű. Még jól is hangzana.
– jelentette ki a férfi.
- Álmodozz csak! –
forgatta szemeit Kate.
- Miért? Talán nem
tartasz jóképűnek? – érdeklődött Rick.
Beckett széles mosolyra húzta a száját.
- Ezt igennek
veszem. – vigyorgott Castle.
- Most, hogy
majdnem az egész napod szabad, bemutathatlak anyámnak és a lányomnak?
- Várj, Castle! Nem
vagyok még a menyasszonyod! – viccelődött Kate.
- Úgy értem, biztosan
érdekelné őket, hogy kiről mintázom az új könyvem főhősét.
A nyomozónő csak némi várakozás után válaszolt:
- Na jó, de előtte
még be kell mennem az állateledel boltba, venni valamit Peternek, mert ki tudja
meddig lesz itt.
- Szerelmes beléd!
Castle szerelmes! – hangoskodta a madár.
Rick és Kate hangosan elnevették magukat.
- Hát, ez tényleg
egy kicsit bugyuta. – állapította meg a nő vigyorogva.
- Vagy inkább mégis
milyen okos! – merült el az író a nő szépségében.
Kate is elmerengett, de ő a gondolataiban:
- …Igaz is, még sok
mindent elárulhat nekünk a gyilkosságról…